Örs képes naplója

Próbálok visszaemlékezni milyen is voltam három hetesen...

Úgy látszik sokkal éberebb gyerek voltam mint a húgom... főleg nappal, mert én valójában az első 3 hónapban átaludtam az éjszakát. Saci ő teljesen más, sokszor felsír éjjel, etetni kell, nappal nagyokat alszik...szerintem még nem tudja, hogy van éjjel amikor aludni kell és van nappal, amikor ébren szoktak lenni az emberek... Na jó tudom, ő még pici... még nálam is sokkal kisebb :) Most lett 3 hetes. Már fél kilót gyarapodott anya szerint: 3,40 kg, és szerintem hosszra is nőtt, csak olyan kis izgága, hogy nehéz pontosan megmérni :). És íme, a kisasszony:

Mostmár nem csak rólam szólnak a napok. VAN EGY TESTVÉREM. Néha jó, néha nem... Ha anya egyfeszt nem vele foglalkozna, akkor sokkal jobb volna :)...

Nem sokban változott az életünk, inkább úgy fogalmaznék, hogy színesedett...

VELE!!!!!!!!!!!!! Habár még sok vizet nem zavar, legtöbbet alszik, ritkán van ébren. Alapjában véve szeretem Saciiiit, szoktam simogatni a fejét és még neha puszit is adok neki...

De amikor anya szopiztatja, vagy sétál vele mert valamiféle görcs nevű dolog miatt sír akkor én is szeretnék velük lenni... Szóval, ha tetszik ha nem anyának legtöbbször mindig ott vagyok ahol nem kéne... Lógok szó szerint a nyakán!

MÁSKOR persze feltalálom magam...

szemüveget csinálok magamnak,

rajzolok,

vagy épp megnézem a kedvenc mesémet (ha engedik)... :)

Sacit, amikor éppen nem alszik, nagyon nagyos dolgok érdeklik... itt például apa könyvét fürkészi...

... aztán elgondolkodik az élet nagy dolgain...

Amikor én születtem, akkor is szerre mindenki eljött, hogy megnézzen. Most a húgomra került a sor, ő az újszülött :). Pár napja ugyanis a pálfalvi dédmama látogatott meg bennünket...

Sarolta boldogan végigaludta a látogatást :))

Én viszont mindenkivel ittam a húgicám születésére. :)

kocc kocc kocc... fenékig és pohártörésig :))

Egy kis visszaemlékezés rám...

A felső két fényképen én vagyok, az alsó kettőn pedig a húgom, Saci.

Szerintem egészen hasonlítunk :), annyi különbséggel, hogy én kopaszon születtem, na meg "petó"-val. :D

2011 december 30-án 14.45-kor született 2900 g-al és 48 cm-el. Aranyos kiscsajszi, alig vártam hazajöjjenek.

Reggel oda is bújtam hozzá, amikor megébredtem. Olyan picike még!

Az év utolsó napját apával töltöttem Kézdivásárhelyen, az ottani keresztszüleimmel és barátaimmal Alpárral, Zalánnal és Tamival. Nagyon jól telt, igaz háromnegyed 12kor feladtam és elaludtam. Anya és az egy napos hugicám, Saci, a korházban voltak.  Már nagyon vártam a találkozást.

http://www.youtube.com/watch?v=-ZhRWNaKVcw&feature=player_embedded#!

Eljött a várva várt szép Karácsony este... Meglátogattuk dédmamámat, oda jött legelőször az Angyal :)

Kaptam is valami nekemvalót a fa alatt :), bontogatni kezdtük... Dédmama segített...

Aztán ki is próbáltam. Egy kis kamion volt benne :D

Dédmamától nagybátyámékhoz mentünk. Meglátogattuk Zalánkát, az egyetlen unokatesómat, aki csak 6 hetes :). Nagyon édes baba :).

És képzeljétek oda is jött az Angyal, kaptam szép ajándékokat: építőkockákat, puzzelt...

Nagyon örültem a sok színes legodarabnak.

Következő állomás a nagyszüleimnél volt. Vacsorára voltunk hívva. Tatival jól elszórakoztunk (gyertyát fújtunk), amíg mindenki leült asztal mellé és nekifogtunk az ünnepi fogásnak.

Alig fejeztük be a vacsorát, csengőhang hallatszott a másik szobából... Át is mentünk...

Juhééééééééééé, újabb fa, újabb ajándékok!!! Juppppppppppppiii!!!!!!!!!!

Gyöngyös nagynéném segítsegemre is ugrott az ajándékok kicsomagolásában... :) Majd mamám segített...

Aztán volt amelyiket saját magam bontottam ki...

Aztán beleuntam, úgyhogy mindenféle rosszaságot kitaláltam... Itt épp egy tepsivel érzektem meg, amivel jó nagy zajt lehetett csapni :D.

Ekkor már későre járt... Lassan összepakoltuk a sok ajándékot és hazaindultunk. Otthon másnap reggel érkezett az Angyal... gondolom Szentmártonig gyalog jött és jól elfáradt... Én tűrelmesen vártam... amíg apa ölében el nem aludtam...

A várakozás meghozta az eredményét. Nagyon szép fát hozott nekünk is az Angyal. :)

Gyorsan beültünk apával a fa alá, megkerestük az ajándékainkat és nekifogtunk bontogatni azokat.

Majd anyával folytattuk...

Sok érdekes dolgot kaptam, xilofont, játékot, ruhát, na meg egy Maszat-os könyvet is, amelyben Maszat megtanul számolni... Már én is tudok! Egy, másik, hánom...majd öt, hét és tííííz. :D

Családban telt Karácsony első napja, majd másnap meglátogattuk Luca mamát, vagyis anyu nagynénjét...

Gyertyákat gyújtott nekem és az volt a dolgom, hogy el kellett fújjam... nagyon élveztem. Látszik, hogy valamikor ovónéni volt, nagyon ért a gyerekek nyelvén :)

Aztán megkerestük az ajándékom, majd az övét is és kibontottuk.

Aztán rosszaskodtam amit lehetett... létrára másztam és összeméretkeztem apával :)

Még aznapra hosszas programunk volt, de majd máskor mesélem el...

Egyik délelőtt újra elmentünk a játszóházba. Csak mi voltunk, így én is merészebb voltam mint amikor tele van gyerekkel. "Bibi"-vel jót bringáztunk :)

Átlagos hétköznap... csak egy röpke látogatás: anyás-barátnős kávézgatás és lurkós foglaltosságok...

Kendével szereljük az autómat, majd Dönci macskánkra vadászunk mindhárman, de főleg Kálmánka a nagy macska szelidítő...vagy bőszítő?!

Szerre megmutattam minden játékomat ... csak mindig ugyanaz kellett mindkettejüknek... :))

Végül kimentünk a frissen hullott hóba, hogy hóembert építsünk, de sajnos nem tapadt a hó, így csak felfedezősdit játszottunk...

...udvaron belől és udvaron kívül...

nah, itt épp nyakoncsíptek... meg vagyunk kicsit lepődve :P, pedig csak macskát vadásztunk :P

Életem 2-ik Mikulása :). A tavalyihoz híven, most is a csíki nagyszüleimhez jött először a télapó. Habár semmit sem láttam, csak a sok színes zacskót, ajándékot a cipők körül :)...

Emlékeztek még rám tavalyról? :D Milyen kis gombóc voltam...

Tény, hogy mindenki nagyon jó volt, sok nagy piros batyú került a házba :)

Én nem is vártam sokat, nekifogtam bontogatni... Kaptam labdát, sapkát, kis autót, sok fincsi gyümölcsöt, édességet...

A legjobban azt szerettem, hogy mindenki más csomagját is kibelezhettem, az apáét, a nagyapáét a nagyimét, a nagynénémét... :D

(nagynénikémnek rettentő nehéz kiejteni a nevét, ezért egyszerűen Tyütyünek hívom)

Egy szó mint száz, tetszett ez a mikulásosdi :), remélem jövőre újra meglátogat...

Este aztán még lefekvés előtt bohóckodtunk egyet apával, felpróbáltuk a zokniját amit a Mikulástól kapott :D, majd álomba szenderültünk...

Egy kicsit engem szorított... de apa nem panaszkodott :D

Másnap reggel még itt ott találtunk anyával finom csemegéket, aztán dél körül meglátogattuk dédnagyimat is...

Neki is hozott valamit a Mikulás, együtt bontottuk ki...

Majd együtt csemegéztünk az asztalnál...

Dec.5-én délelőtt a Salveo központban voltunk... Nagyon szerettem ott, mert sok játék volt és mindenfélét kipróbáltam... Voltak más gyerekek is, Tamás,Vince, Regina, Réka és én. Végül is mindenkit ismertem :)

A csúszda volt a kedvencem...

De attól még labdáztam is...

...bújkáltam, akárcsak születésemkor a szűlőcsatornában...

ugra-bugráltam...

És amikor már mindent megúntunk, felmentünk a sószobába, ahol nagyon jó volt a hangulat...

Voltak ott is játékok, lehetett "homokozni" a sóban :D

Regivel itt is jól megvoltunk... mostanában már nem civódunk annyit :)

Dec. 1-én megszöktünk a nagy "ünneplésről"... Nah, de én nem politizálok, szóval szabadnapja volt apának és mentünk egyet Háromszékre meglátogatni Zabolán a dédnagyszüleim, valamint találkozni a keresztszüleimmel és a kézdii haverokkal :)

Zabolán kezdtük, nagyon jó volt találkozni a dédtatámmal aki 2 nap múlva töltötte a 94. évet... Már idős, de jól megértettük egymást.

Találtam apáról ott egy gyermekkori fotót. Kicsit hasonlítunk, azt hiszem :)

Végül innen  Zsuzsa keresztanyukámékhoz mentünk, ahol újra találkozhattam barátaimmal, akikkel majdnem egyidősök vagyunk.

Örs, Alpár,Zalán (nagyságrendben)

Amíg kissebbek voltunk addig is nehéz volt minket hármunkat egymás mellett lefotózni, de most sem volt könnyű... :D

Kell mondanom? ... Hát játszottunk egész estig :) :) :)

Az a jó a novemberi hónapban, majd a decemberiben is, hogy sok az ünnep... Ott volt dédmamám és Regina barátnőm szülinapja, majd Zsuzsa nagyimé, apáé és végül is ez még mindig csak a november :). Ilyenkor én profitálok a legtöbbet, buli, fincsi torta és mindenki velem foglalkozik :D.

A nagyszüleimnél, Zsuzsa-mama születésnapján...

Majd apa szülinapján, nálunk, délelőtt. Meglátogatott Gyöngyös (Tyütyü) nagynéném és Misi. Jól szórakoztunk.

És végül délután jöttek apa barátai... Szeretem amikor tele van a ház.

Előbb csak felnőttek voltak, de aztán megérkeztek az én barátaim is: Panna, Regina, majd Soma...

Nekem mindenképp nagyon jól telt, apa sem panaszkodott :D. Várom már a decembert is :)

Regina barátnőm szülinapját Mindszenten, a nagyszüleinél ünnepelték. Ő mindig is nagyobb volt, azt hiszem mostmár ez így is marad... :)

Vittünk neki ajándékot. Nagyon szépen fel volt öltözve...

Azt hiszem tetszett neki.  Habár végig azt kérdezte " Hol az ajándék? "

Laptopon néztünk gyermekdalokat és táncoltunk is...

Fújókáztunk, játszottunk, majd jött a torta :P

Nagyon megörvendeztünk a tortának, Hófehérke és a 7 törpe díszítette. :) Miután elfújtuk a gyertyákat össze-vissza lyukasztgattuk a torta tetejét :D és puszit is kaptam Reginától :P.

Aztán végül lángot nyeltem, úgy elkápráztatott a kisasszony szeretetével :P

Na és végül a kép teljes mivoltában...

Keresztszüleim, Regi és én :)

Jajj, már várom, hogy legyek én is 2 éves!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szülinapolni voltunk a csíkpálfalvi dédnagymamámnál, aki 90-ik életévét töltötte és nevenapja is volt ma (Erzsébet). Anya tortát sütött, nagynéném hozta a virágot, Zsuzsa nagymamám pedig összecsomagolt sok finomságot:), amit miután felköszöntöttük dédit, ki is bontottunk közösen. Nekem legalább is nagyon izgatta a fantáziám az a sok színes csecsebecse.

Sokat bohóckodtam, szerepeltem...

Egyedül, vagy Misivel...

Néha megnéztem azt is mit csinál dédim és nagymamám a konyhában...

Ugráltam nekük, hogy felvidítsam... Majd visszatértem egyéni játékaimhoz...

Csuda jó gyerek tudok lenni ha akarok... már-már látszik a glória a fejem fölött :P

A városban, a falvakban sűrű köd volt... Apa anyának napsütést ígért... de nem kellett elmenjünk a tengerig :)))))), ahogy én hittem volna :P. Ahogy felértünk a Gyimesi hágóra gyönyürű napsütés volt... viszont cudar hideg...

Kiszálltunk az autóból és felmentünk a tetőre, mert szép onnan a kilátás, de annyira fáztunk, hogy sokat nem sétáltunk... Totál eltorzultam...

Akarjátok látni?

Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr... Vigyetek HAZA!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem kapok levegőt :D

Ruca vagyok azt mondja anya, mert sokat iszom... Ugyan, nem tudom miről beszél...

Valóban búcsú volt itt a faluban, csak liba nem volt ebédre :P. Anya meghívta a nagyszüleim és el is jöttek mind a négyen :D. Nem panaszkodom, kényeztettek is rendesen, ahogy egy nagyszülőtől elvárják :))

Egész nap a két nagyapámmal játszottam. Jól ki is fárasztottam őket...

Aztán este Tv-hiányában paszulyt bontogattunk Jolánka nagymamámmal...

A hétvégéket azért szeretem mert legtöbbször teltház van nálunk. Ilyenkor majdnem mindig vannak vendégeink és az nagyon jó dolog. :)

Orsi (balra) és Lilla (jobbra) még újak a blogomon. Apa volt kollégájának a gyerekei, szoktunk velük is találkozgatni, mi is már többször voltunk náluk.

Egyik délelőtt baráti találkozót szerveztünk Kendénél és Kálmánnál (az ikerpáros-aki nem tudná). Jött Kund is és készítettünk egy közös fotót :)

Amint látjátok korban én vagyok a legnagyobb, de bevallom, nem a legbátrabb... Igaz általában mindenhol kicsit visszahúzodóbb vagyok, csak otthon szoktam kiereszteni a hangom... :) Hát meg is rémisztettek az ikrek, alig értem be a szobába ketten kétfelölről akartak etetni... nem komáltam a dolgot nagyon... de aztán megérkezett Kund, hálleluja :D

Nem vagyok kislány de kicsit cipőmániás vagyok... És szeretek az apám dolgaival is foglalkozni... Mi sem kellett több, ugrás a cipőibe!!!!!!!!!!

Hát nem vagyok egy aranyos gyerek?

És még játszani is lehet bennük :D

Aki alszik, az nem válogat...

Én így alszom :)

Ez is egy kezdet... és mostmár elég jól megy :)

Az alma nem esik messze a fájától... Itt én vagyok az alma, és apa a fa :) És ezt azért mondom mert szeretem az olajbogyót és imádok szotyizni !!!!!!  :)

Egyik hétvégén Háromszéken jártunk, meglátogattuk a nagyszüleim, a keresztszüleim és a dédnagyszüleim... Sajnos elég ritkán járunk arra fele, pedig ott még a szőlő is megérik...

Hát igen, még melegek voltak...

Itt dédnagyimmal versenyezünk ki ér vissza hamarabb a házhoz :D

Na és akkor egy közös kép velük :)

Én mindig jó vagyok, nem is tudom, hogy is lehetne rólam mást is elképzelni?!

Ide is nem tudom, hogy kerültem fel... :D

Uh...megint kellene szabadkoznom, hogy ezért meg azért nem írtam... de nem fogok, egyszerűen csak lusta voltam :P

Hazajöttünk a tengerről és itthon várt a sok kerti munka meg az őszi eltevések... Itt épp nagyimmal sütjük a paprikát...

És ha épp nem a tűz mellett fontoskodtam, akkor nagyapámat nyúúúztam a játékaimmal :)

Szóval szeretek mindenhol ott lenni, szeretem ha kényeztetnek...

Ez a fotó a pálfalvi dédnagyimnál készült és anyukám nagynénje tologat talicskában. Nagyon élveztük mindketten :D :D, egyből levett a lábamról, pedig ritkán vannak itthon, de nagyon ért a gyerekek nyelvén... :P

Valójában amilyen rövid időt töltöttünk a tengeren (5 nap) annyira élménydús volt :), mert több tengerparton is voltunk :P

Eforie Nord , avagy Nyugat-Eforie

A part amelyik közelebb esett a szálláshelyünkhöz sajnos elég keskenynek bizonyult, ezért a központi részre jártunk mi is. Itt 2 napot időztünk, mert a szálláson barátainkkal történt kissebb kellemetlenség miatt, úgy döntöttünk Vama Vechere megyünk. De addig is...

Érkezés a partra...

Megnéztem magamnak a tengert...

Az első kontaktus a tengervízzel...

Mélyebb kapcsolat :D

Játék Reginával...

Az én kis mókás arcom :)

Úgy-e, hogy semmi nem változott a '80-as évek óta? Ez a kép totál beillene az akkori helyzetbe is, csak kéne egy Pepsi-s üveg a kezembe, s olyan volna mint anyáék idejében, amikor ekkorák voltak mint én :)

No, akkor gyerünk rúgjuk a labdát!

Vama Veche

Végül is egyáltalán nem bántuk a kis incidenst előző szálláshelyünkön és azt, hogy eljöttünk onnan, mert itt minden sokkal jobban tetszett, a kocsmák is jól néztek ki, mindenhol csak jó zene ment, tele volt sok érdekes művész arccal az egész kikötő és a tenger is mintha sokkal szebb lett volna...

Homokozunk...

Játék a labdával...

Nádszál(úrfi)

A rejtély, hogy honnan a nádszál... ↑ :P

Minden csodás volt, de néha annyira elfáradtam, hogy már nem bírtam ki, hogy visszatérjünk a szálláshelyre... Ilyenkor hol apához bújtam, hol anyához...

Míg végül megadtam magam és álomba zuhantam....

Álom, édes álom...

Mamaia

Ez már csak hab volt a tortán. Rossz időt jósóltak a hétvégére, ezért úgy döntöttünk, hogy vasárnap délután helyett szombat délelőtt már elindulunk hazafele. Egy utolsó kis csipegetés a bazárban, kézzel festett halacskák után kutatva, majd irány az újabb kikötő, Mamaia. Hogy miért pont ide jöttünk? Egyszerű a válasz, mert itt voltak Attila nagybátyámék. Jöttünk, láttunk, ettünk pizzát...

A tengerpart...

Attila nagybátyám, feleségével Ildikóval és Ildikó unokahúgával... Várjuk a pizzát és addig is egyet hancúrozunk a tíz éves Babóval.

Megvártuk a napnyugtát, egy utolsót még szimmantottunk a jó tengeri sós levegőből, majd hazafele vettük az irányt. Véget ért a nyaralásunk! :)

Nem épp egy Karácsony Benő könyvet forgatok, de néha unom a játékaim...

Lassan egy éves 5 hónapos leszek... Napról napra ügyesedem... Nő a 6-ik fogam (tudom, ez nem az erősségem...de szüleim is későn érők), kilóban sokat nem vátoztam kb. 12kg lehetek, de nyúlok, eszek mindenfélét, imádom a gyümölcsöket, szeretek labdázni és autókázni, egyet alszom naponta...sokat mondok... egyelőre értelmes dolgok: apa, anya, tata, mama, egy (ha kérdik hány éves vagyok...)s még biztos van egyéb is,de ezek a fontosabbak... tudom utánozni a kutyát, értek mindent és tudom, ha rosszat csinálok, de nagyon szeretek sunyiskodni is és kihasználni a felnőtteket :P (ha engedik...), nah, szép kis vallomás... :p